Nem félek
Dél-Olaszország, 1978 nyara. Egy eldugott, négy házból álló tanyán vagyunk a pugliai vidéken, ahol ötven kilométeres körzetben sehol semmi, csak a végtelen búzamezők. Fent a ragyogó égszínkék ég, melyből perzselően süt a nap: ez az évszázad legforróbb nyara. A szinte síri csendet csak a tücskök ciripelése töri meg. E magányos vidék maroknyi felnőtt lakója a kánikula elől a házakba húzódik, csak a tanyán élő hat gyerek merészkedik ki, akik biciklivel járják a környéket. Kínzó unalmukban arra várnak, hogy egy kis kalandban legyen részük. Amikor végre történik valami, a rájuk leselkedő veszély minden képzeletüket felülmúlja. Az aranyló mező közepén, távol a lakott helyektől szörnyű bűntényre derül fény. A kilencéves Michele véletlenül olyan dolgot fedez fel, amit jobb lett volna nem megbolygatni. S miután senkinek sem beszélhet a felfedezéséről, egyedül kell kimásznia a bajból...
